j

Új-Zéland Christchurch nevű városában született David Mitchell néven, amelyet később változtatott Warbeckre. Kezdetben nehéz fizikai munkával (például építkezéseken) kereste kenyerét, majd modell lett. Évekig dolgozott modellként és csak jóval később kezdett színészetet tanulni, először szülőhazájában, amit színházi előadásokban kamatoztatott. Ezek közül a leghíresebbek a Hamlet (Laertes), az Othello (Cassio), a Rómeó és Júlia (Rómeó), a Godot-ra várva (Estragon), valamint a Pygmalion (Higgins professzor). Ezek a színdarabok a Rep & Theatre Groups csoport színházában futottak. Később rendezett is színielőadásokat, melyek közül kettő, a Hamlet és az Egy csepp méz díjat is nyert. Későbbi tanulmányait Angliában, a londoni Royal Academy of Dramatic Art-on folytatta. Vizsgaelőadásai között szerepelt a Rómeó és Júlia és a III. Richárd főszerepe is.

Első filmszerepét nem Új-Zélandon, hanem Angliában, egy romantikus vígjátékban kapta, 1960-ban. A film címe 30 Is A Dangerous Age, Cynthia. Joseph McGrath rendezte, a főszerepet Dudley Moore játszotta, Warbecket a stáblistán nem tüntették fel. Ugyanúgy az 1964-es Runaway (rendező: John O'Shea) című dráma-thrillerben sem, ez utóbbi Új-Zélandon készült.

Az 1969-es év jelentett áttörést filmes életében. John Hough filmre vitte Robin Hood történetét, és művében Warbeck kapta a címszerepet. A film a Farkasfej (Wolfshead: The Legend of Robin Hood) címet kapta. E főszerep után mellékszereplőként (Kenworthy) tűnt fel a Szeretőm, fiam című drámában, amely 1970-ben készült John Newman rendezésében, Romy Schneider főszereplésével. A két film között a The Borderers és a Journey to the Unknown televíziós sorozatokban szerepelt. 1970-ben kisebb szerepet kapott első horrorfilmjében, a Trogban, melyben egy Alan Davis nevű újságírót játszott. Itt a főszerepet a fénykorán már túllévő hollywoodi filmcsillag, Joan Crawford alakította, a rendező pedig a szintén népszerű Freddie Francis volt. Második horrorfilmje, (az 1971-ben készült) Gonosz és az ikrek (Twins of Evil) John Hough-nak köszönhető. Itt Anton Hoffer karakterének megformálójaként már főszerepet játszott Peter Cushing oldalán. A két horroralkotás között az UFO című sorozat két epizódjában szerepelt, mint Skydiver kapitány. A két rész címe: Destruction (1970) és Reflections in Water (1971).

Az olaszok híres rendezője, akit sokan „jóságos barnamedvének" ismernek, Sergio Leone 1971-ben rendezte meg egyik legismertebb westernjét, a Maroknyi dinamitot (Giù la testa), melyben Warbeck Sean Nolan szerepét játszotta, aki a főszereplő (James Coburn) emlékeiben tűnik fel. Coburn mellett a másik főszereplő Rod Steiger. Ez a kis „vadnyugati” kitérő volt Warbeck első olasz filmezése. A többi előtt még a brit szigetországban szerepelt Martin Campbell első filmjében, az erotikus The Sex Thiefben Grant Henryként: a film 1973-ban készült. Ugyanabban az évben forgatták a The Black Snake című erotikus drámát, melyben Warbeck Sir Charles Walker és Ronald Sopwith kettős szerepét alakította. A rendező Russ Meyer, a női főszereplő Anouska Hempbel volt. És még mindig ebben az évben szerepelt a Spytrap sorozat három részében (The National Interest; Areas of Guilt; Desperate Men) Douglas Armstrong megformálójaként. 1974-ben a Thriller című sorozatban Robert Millert játszotta a Sikoly a távolból epizódban, melyet Peter Jeffries rendezett. A Craze újfent Freddie Francis-alkotás volt, és a főszerepet az amerikai Jack Palance játszotta: Warbeck egy Wilson nevű detektívet alakított. 1976-ban A pánik című filmben hasonló szerepköre volt, de ezúttal újra főszereplőként, mint rendőrkapitány, Kirk Dude néven. Ezt a horrort Tonino Ricci rendezte, a női főszerepet pedig Janet Agren formálta meg. Alberto Sordi filmje, az A köz szemérme (Il Comune senso del pudore) megint mellékszereplővé degradálta Warbecket, mint Lady Chatterley lovagja. A főszereplők között maga a rendező és Claudia Cardinale is megjelent. Az 1970-es évek filmezés terén Warbeck számára 1976-ban zárult, mégpedig egy olyan szereppel, mely még a stáblistán sem szerepel. Enzo G. Castellari western-vígjátékában, a Maroknyi hagymában ugyanis a napszemüveges gonosztevő megformálójának neve nem került Franco Nero és Martin Balsam nevével egy kópiára.

Egy másik híres olasz rendező, Antonio Margheriti a nyolcvanas években öt filmet is készített a színész főszereplésével. Az elsőt mindjárt 1980-ban Az apokalipszis lovasai (The Last Hunter) címen forgatták, és bár háborús kalandnak készült jelenetei révén akár horror is lehetne. Harry E. Morris kapitány (Warbeck) egy fotóriporternőt (Tisa Farrow) védelmez, George Washington őrmester (Tony King) és Carlos (Bobby Rhodes) segítségével a vietnámi háború színterén, mindaddig, amíg a nő meg nem menekül.

Két film elkészítésének idejére Warbeck eltávolodott Antonio Margherititől, és a giallo nagymesterével, Lucio Fulcival készített két giallo horrort. Az első, A fekete macska (The Black Cat) 1981-ben készült el. Itt Gorley felügyelőt alakítja, aki megmenti a fiatal riportert (Mimsy Farmer) a gonosz tudóstól (Patrick Magee). Ebben segítségére van Wilson őrmester (Al Cliver). A pokol hét kapuja (The Beyond) is 1981-ben készült. Ez Warbeck első és egyetlen olyan filmje, amelyben zombik szerepelnek. Ő maga John McCabe doktor, a rejtélyes Mandevil város orvosa, aki a hotel örökösnővel (Catriona MacColl) menekülés közben jut el a pokolba, a film végére. E két film után Warbeck visszatért Antonio Margheritihez, és elkészítették újabb három közös filmjüket. A The Hunters of the Golden Cobra-t – (Bob Jackson – 1982), a Fuga dall'archipelago maledetto – (Tigris Joe – 1982) és a Napisten bárkája (Ark of the Sun God – Rick Spear – 1983) című kalandfilmeket. Kis időre újra külön útra tértek, és Warbeck egy angol-amerikai filmben vállalt mellékszerepet (egy FBI-ügynök) Roger Young 1984-ben készített Lassiterében (Lassiter), melyben a címszereplő Tom Selleck. Ezt a drámát megint két horror követi, melyeket Olaszországba visszatérve forgatott. A Miami Horrort Alberto De Martino rendezte 1985-ben. De Martino Craig Milford szerepét bízta a színészre, aki eddigre ezt már a sokadik horror szerepléseként könyvelhette el. A Formula for a Murder szintén Alberto De Martino nevéhez fűződik: a rendező ebben a filmben negatív szerepet osztott Warbeckre, aki Craig néven ezzel a szereppel is boldogult. 1987-ben forgatta Antonio Margheritivel utolsó közös filmjüket. Ez pedig Robert Louis Stevenson, A kincses sziget című regényének feldolgozása, háromórás moziváltozat, valamint egy nyolc részes tévésorozat formájában. Forgatókönyvíró: Renato Castellani. A regény többi feldolgozásával ellentétben ez az űrben játszódik, és itt nem csak Long John Silver szerepét alakítják hírességek. A film teljes címe Kincses sziget az űrben (Treasure Island in Outer Space): az előbb említett sánta kalózt Anthony Quinn személyesítette meg. Jim Hawkins szerepében a fiatalon elhunyt Itaco Nardulli látható, míg David Warbeck alakítja doktor Liveseyt, aki Jim barátja majd a hajó orvosa. A Lovagot Philippe Leroy keltette életre, Smollet kapitányt pedig a német Klaus Löwitsch. A kalózok megformálói között pedig olyan színészek neveit találhatjuk, mint Giovanni Lombardo Radice (Hands), Salvatore Borghese (Paddy), Bobby Rhodes (Fekete Kutya), Renato de Carmine (Arrow), Al Yamanouchi (Shadow). Ernest Borgnine pedig Bones kormányos szerepében látható.

Az 1980-as években készített utolsó horrorja Ratman melyben Fred Williams néven Janet Agren párját alakítja, az ellenség pedig az igen kegyetlen Patkányember (Nelson de la Rosa). Filmezés szempontjából Warbeck ezt az évtizedet 1988-ban a Domino Blind nevű mellékszerepével zárta Amerikában. Ivana Massetti filmjében Brigitte Nielsen a főszereplő.

Két év elteltével állt újra kamerák elé ott ahol Fabrizio De Angelis viszont a kamerák mögött állt. Először a Karate Rock készült el ebben a felállásban és övé John Foster szerepe volt. Az Arizona Road már 1991-es, itt azonban egy meg nem nevezett sheriffet testesít meg. Az Il Ragazzo delle mani d'acciaio című filmsorozatban a negyedik résztől a nyolcadikig (kivéve az ötödiket) szerepel, mint a főszereplő apja, aki mellesleg a helyi sheriff. A negyedik és hatodik rész közé ékelődött be A Hornsby e Rodriguez – sfida criminale című akció film Charles Napier főszereplésével Umberto Lenzi rendezésében, az 1992-es évben (szerepe Mendoza). Egy évvel később Bruno Mattei irányításával forgatta a Attrazione pericolosa-t, Lanfranco De Molinisként. A film stílusát tekintve thriller. Három évvel később 1996-ban újra horrorfilmben domborít. A Fatal Frames egy gyilkosságsorozatról szól, ahol ő nyomoz a gyilkos után, de Stefania Stella fortélyos cselekedetei miatt az ártatlan Alex Rittre (Rick Gianasi) terelődik a gyanú, amit a kliprendező nem tud tisztázni. A nyomozó neve Bonelli. A rengeteg horror-rendezőt és horror-színészt felvonultató Sick-o-pathics is 1996-ban készült és a nagyrészt cameo szerepeket játszó hírességek mellett David Warbeck egy Loonies nevű orvost játszik. A filmben többek között látható még Stefania Stella, Linnea Quigley, Rick Gianasi, Lucio Fulci, Antonella Fulci, Joe D'Amato, Dardano Sacchetti.

Az 1996-os Fabrizio De Angelis-film, a Favola hozta a „legrangosabb” szerepet számára, itt ugyanis királyként tűnik fel. Ezzel szemben a Sudden Fury pedig egy újabb negatív szerepet hozott, és Pike a kegyetlen, szadista gyilkos meg is hal Darren Ward filmjének elején, ami 1997-ben készült, ugyanabban az évben, mint a Pervirella című erotikus horror, ahol Amicus Reilly néven egy előkelő úr a vámpírokkal és szörnyekkel teli kitalált világban, amelyet Alex Chandon álmodott meg filmnézők számára.

Az 1998-ban bemutatott Razor Blade Smile (rendező Jake West) bemutatását már nem érhette meg. 1997. július 23-án, ötvenöt évesen, rákos megbetegedés következtében elhunyt Londonban